2017 elején ezzel a címmel jelent meg az USA központi hírszerző ügynökségének (NIC) előrejelzése a világ előtt álló két évtizedről. Ekkor már túl voltunk a 2016-os maelbeeki, nizzai és berlini merényleteken, Trumpnak hívták Amerika elnökét, az angolok hátat fordítottak az EU-nak, a magyarok meg a kötelező kvótának, a polgárháborúba süllyesztett Szíriában a kormányerők ellentámadásba mentek át, Ukrajna EU integrációját a hollandok népszavazáson megakasztották - így egy Eurovíziós első hellyel kellett beérniük a Európa párti keleti szomszédainknak, a románoknál nagy lendülettel tisztogatta a közéletet a DNA, és mire 2016 szilveszterén éjfélt ütött az óra a világ végső búcsút vett Fidel Castrótól és George Michaeltől is.
És miközben e-mailek milliárdjai kívántak boldog új évet egymásnak, az egyik legbefolyásosabb amerikai think-thank arra kereste a választ, hogy mennyire lesz boldog az emberiség következő két évtizede.
Röviden, nem nagyon. Hosszabban pedig, valahogy így:
Az elemzés két részletben tárgyalja a jövőt. Van egy rövid távú előretekintés – ez 2022-23-ig próbál prognózist felállítani, illetve egy hosszabb 2030-as évek közepéig előretekintő része.
Sötét kezdet, avagy a rövid távú jövő itt van
Az első ötéves előrejelzésben az elemzők mindjárt az elején leszögezik nehéz és sötét jövő vár az emberiségre már rövid távon is. A feszültségek országokon belül és országok között egyre jobban nőnek majd, a II. világháború után felállt nemzetközi intézmények megroppannak, ahogy a világrend is, amit a hidegháború évei és az azt követő amerikai hegemónia csiszolt törékeny szoborrá. A gazdasági nehézségekre és a klímaváltozás kihívásaira a tömegek új válaszokat várnak, amire a régi világ - , pártjaival és rendszerével - már nem tud megfelelően reagálni. A demokrácia kora hanyatlásnak indul, miközben karizmatikus vezetők kínálnak új recepteket a kétségbeesett tömegeknek. Kína és Oroszország egyre magabiztosabb kihívója lesz a problémáival magába forduló nyugati világnak. Az államok közötti pusztító háborúk soha nem látott közelségbe kerülnek.
Újabb és újabb migrációs hullámok indul el a világban. A Nyugat anyagilag megroppant középosztálya egyre jobban félti megélhetését és kultúráját a bevándorlóktól, ezért saját elitje ellen fordul, miközben a mesterséges intelligencia és az automatizálás még kiszolgáltatottabbá teszi a polgári jóléthez szokott tömegeket a munkaerőpiacon.
A válság komoly lesz, de hogy milyen mély, az rajtunk múlik. A lehetséges válaszaink alapján az elemzők háromféle forgatókönyvet vázoltak fel a távoli jövőben (2035). Vagy különálló, egymással rivalizáló nemzetállami szigetek (islands) alakulnak ki, vagy nagyhatalmak vezette régiók (orbits) irányítják a világot, vagy egymástól távoli, de hasonló érdekű nemzetek feletti - városok és államok közti - szövetséges közösségek (communities) jönnek létre.
Szigetek
Az elemzők egy közgazdász 2028-ban írt visszaemlékezésén keresztül próbálták lefesteni a jövőnek ezt az útját.
"...a 2008-as pénzügyi válság után egyre több árnyoldalát ismertük meg a globalizációnak, az elöregedő társadalmak, az egekbe emelkedő adóssághegyek, a csökkenő befektetések és az egyre fenyegetőbb verseny miatt, a megsebzett közösségeink és az üzleti világ is egyre jobban szorgalmazta a protekcionista gazdaságpolitikát. De ezt sürgették a világban kitörő járványok, a terrorfenyegetettség, a migráció újabb és újabb hulláma. Az automatizálás, az AI több iparágat tettek tönkre, mint arra közgazdászok számítottak, ez is sok országot arra késztetett hogy kimaradjon a globalizációból.
Az USA és az EU befelé fordult, a NATO elsorvadt, India és Kína nem tudott kilépni a közepes fejlettségű országok csapdájából, a Oroszországot és az arab világot a energiahordozók mérsékelt árai sújtották. Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában egyre nőtt az instabilitás. A 2023-as világjárvány sikeres megfékezésének érdekében a nemzetközi utazásokat szinte teljesen leállították, ezért lelassult a globális kereskedelem és csökkent a termelékenység. Végül a globalizáció lassulása miatt sok helyen lokális fejlesztések és feltalálók jelentek meg, amik a helyi ipar mozgatói lettek. A biotechnológiai újdonságok sikerrel kezelték az elöregedő társadalmak több problémáját. Egyre sikeresebbek lettek azok a megoldások, amelyekben robotok és emberek együtt dolgoztak, így végre sok helyen a robotok mellé az emberek is visszatérhettek a munkahelyekre..."
Régiók
A régiók világában az egymással vetélkedő nagyhatalmak próbálják megtartani saját befolyási övezetüket. Ezt a forgatókönyvet egy amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó 2032-es visszaemlékezésein keresztül mutatják be az elemzők.
"...a 2020-as években egyre nagyobb regionális feszültségek jellemezték a világpolitikát. Az USA egyre mélyülő belső feszültségével volt elfoglalva, amit Kína és Oroszország kihasznált, hogy befolyási övezetét növelje. De Irán sem volt rest, egyre nagyobb befolyást szerzett magának a Közel-Keleten. Ez a 2020-as évek közepére oda vezetett, hogy a nemzetközi fórumok szinte teljesen ellehetetlenültek, a régiós nagyhatalmak fenntartották maguknak a jogot, hogy a saját területükön teljesen érvényesítsék a hatalmukat. Kína, hogy a felmelegedés hatásait ellensúlyozza önhatalmúlag több tonna szulfátot juttat a légtérbe, ami hatalmas nemzetközi vitát robbantott ki.
A régiós nagyhatalmi versengés miatt számtalan ütközőpont alakult ki a világban. Közép-Ázsiában Kína és Oroszország vetélkedett egymással, Dél-Ázsiában India és Kína, míg a messzi Keleten Japán próbált Kína ellenlábasa lenni. A versengést sokszor katonai erőfitogtatások, kibertámadások és diplomácia összeütközések kisérték. De a katasztrófa nem ebből következett be, az atomháborúhoz végül India és Pakisztán “víz vitája” okozta. A 8 napig tartó konfliktus végül olyan hatalmas áldozatokat kívánt, hogy a nagyhatalmak késznek mutatkoztak, hogy közös asztalhoz üljenek, hogy a Föld elkerüljön egy hasonló méretű katasztrófát..."
Közösségek
A kormányok mellett megjelennek más önálló tényezők is, amelyek a világpolitika új szereplői lettek.
Az elemzők egy kanadai város polgármesterének 2035-ös naplójából idéztek:
"… kormányok egyszerűen képtelenek voltak kezelni olyan igényeket, amelyeket a helyi önkormányzatok sokkal hatékonyabban oldottak meg, miközben egyre csökkent a bizalom a központi kormányokban, egyre több olyan üzleti és kereskedelmi kapcsolat alakult ki, amelyben nem volt szükség kormányzati közvetítésre. Ez oda vezetett, hogy a kormányok kiszorultak ezekből a tranzakciókból, így egyre kevesebb adóhoz jutottak hozzá, ami tovább csökkentette a kormányok gazdasági erejét és mozgásterét. Az egyre jobban csökkenő bevételek és az egyre jobban fogyó közbizalom miatt az államok a közszolgáltatók nagy részét privatizálták, ami tovább csökkentette a központi kormányok beleszólást a polgárai életébe. Ezzel párhuzamosan a digitális közösségi terekben mindenki maga választott identitást negligálva a központi akaratot.
Ez történt az arab világ városaiban is, ahol az interneten szerveződött meg az elveszett generáció, hogy új hangot és lehetőséget találjon magának és elszakadjon a központi kormányzattól. Oroszországban az egyre súlyosabb önkény és korrupció ellen Moszkvában indult egy komoly szerveződés. De például Kínában és sok diktatúrában nem volt, nem lehetett sikere az ilyenfajta összefogásoknak.
Sokkal nagyobb és jelentősebb helyi közösségek alakultak ki Észak- Amerikában és Európában, amelyek komoly tényezők lettek a központi kormányok mellett. Így összefogva, a helyi közösségek hálózatát alkotva együtt sokkal hatékonyabban tudunk fellépni a klímaváltozás ellen, tudjuk segíteni az oktatást és a helyi életet. Sikereink nyomán egyre nagyobb szerepe van a világpolitikában a városok és közösségek világméretű szövetségének!"
A jövőnk kulcsai
Az elemzés külön kiemeli azokat a kulcs momentumokat, amelyek majd a meghatározzák, hogy milyen jövőben élünk majd a következő évtizedekben:
- A gazdag országok (Nyugati világ, Kína) munkaereje elöregedik, elöregedett, (átlagéletkor 2035-re: Japán 52 év, Németország 49,6 év, Kína 45,7év, USA 41év) lesz a miközben Délről egyre nagyobb migrációs nyomással néznek szembe ezek az országok - a világ népessége 7,3 milliárdról 8,8 milliárdra fog nőni 2035-re.
- Az urbanizáció tovább dübörög, több, mint 5 milliárd ember fog ekkor már városokban élni, 13-al több megapolisz, 19 több nagyváros lesz a térképen, mint volt 2014-ben. Ez az urbanizáció hatalmas biztonsági és népegészségügyi kihívásokat fog jelenteni, ami egyre élhetetlenebbé teszi városlakók mindennapjait.
- A fejlett világ gazdaságai szembesülnek az egyre növekvő adósságokkal és a csökkenő termelékenységgel, amik frusztrálják társadalmaikat, ez pedig állandósuló belpolitikai feszültségekhez vezet.
- A sokadik technológiai forradalom - amiben végeláthatatlan mennyiségű pénzt öltek a befektetők az elmúlt években - hatalmas lehetőségeket rejt, de olyan gyors és kontrollálhatatlan változásokat hoz majd, elsősorban a munkaerőpiacon - amire a gazdaság és a társadalom nem tud majd időben reagálni. A társadalmi frusztrációnak pedig ebben az esetben is a régi vágású politikusok isszák majd meg a levét.
- A biotechnológia miközben számtalan betegségre kínál új gyógyírt, komoly morális kérdésekkel szembesíti majd az emberiséget.
- A digitálisan szuperkonnektált világ nem össze, hanem szétválasztja az embereket.
- A kormányzás nehezebb lesz, nemcsak azért mert a megszokott biztonság és jólét egyre távolibb és elérhetetlenebb lesz, hanem azért is mert az egyre hatékonyabb globális kommunikációs technológiáknak köszönhetően egyre több szereplő próbál majd fellépni a hatalom színpadára – karizmatikus véleményvezérek, vállalatok és NGO-k.
- A háborúk száma újra elkezd nőni, miközben a konfliktusok új ruhába bújnak. Egyre messzebbről - drónok -, egyre kevesebb befektetéssel - cyber támadás - lehet egyre nagyobb kárt okozni.
- A klímaváltozás és a globális egészségügyi fenyegetések egyre nagyobb kooperációt igényelnek, de az eltérő érdekek miatt egyre nehezebb lesz egyeztetni a globális színtéren. A nemzetközi együttműködésekben egyre többet használják majd a kisebb államok a vétójogukat, ezzel blokkolva a globális együttműködést. De az együttműködés hiányozni fog nemcsak a klímaváltozás elleni harcban, hanem a technológiai standardok megalkotásában is, amely szabályozhatnák az AI kutatásokat, a biotechnológiai fejlesztéseket.
- 2035-re a légszennyezettség lesz az egyik fő halálok, a Föld több mint 30 országa fog szenvedni vízhiánytól, az egyre növekvő talaj erózió hatalmas éhínségeket okoz majd világszerte
3 évvel később
Hogy mi vagyunk a sorsunk kovácsa, vagy a sorsunk kovácsol minket örök kérdésre nehéz azt válaszolni, hogy lám-lám az emberiség gondosan elolvasta ezt a fenyegető jövőképet, megijedt tőle és teljesen új ruhát szabott a jövőjének.
Három évvel az elemzés megjelenése után inkább az az érzésünk, hogy hiába szuperkonnektáltság, az űr-bio-és-nanotechnologiánk, valamint a kezünkben tartott okostelefonok végtelen tudása, mi inkább a nagy fák alá futottunk és kőbaltával a kezünkben várjuk a vihart.
Hátha meggondolja magát.
