- (Novák Tamás) Ez az önazonosság válság a hitet is kikezdi, egyre jobban fogynak a gyülekezetek. Lelkipásztorként hogyan éled ezt meg?
- (Radvánszky Ferenc) A helyi közösségek által alkotott Egyháznak a társadalommal szemben kettős feladata van: értékmegőrzés és értékmegvalósítás. A feladatok közötti aktuális hangsúlyt a társadalom értékmegvalósító mivolta határozza meg: ha a társadalmi egységekben, azaz az oktatásban, egészségügyben, gazdaságban nem valósulnak meg az örök Isteni értékek, mint szeretet, öröm, békesség, hűség, szívesség, jóság, becsület és kitartás (Galatákhoz írt levélben is szerepel), akkor a helyi közösség által alkotott Egyház feladata, hogy az értékeket megtestesítve, a hivatalos hatalom mellet, mintaként és a közösség élettereként valósítsa meg a társadalmi egységeket. Ha a hivatalos társadalom megvalósítja a jelzett értékeket, akkor a helyi közösségek értékbázisként működhetnek. Szerepük az értéktárolás és továbbadás.
Így az ukrán államiság által uralt kárpátaljai társadalmi valóságban, a magyar közösségeinket tömörítő Egyházunk társadalmi szerepe az értékmegvalósítás. Társadalmi mintát és saját életteret kell felépítenünk azzal, hogy mi, kárpátaljai magyarság megvalósítjuk a sajátos értékeinket megtestesítő és európai kultúrát alkotó oktatásunkat, egészségügyünket, gazdaságunkat, infrastruktúránkat, kapcsolatrendszerünket. Egy új, felelősségteljes nemességet kell létrehozni az Egyházunk keretében, mely felvállalja a helyi értékmegvalósítás küldetését és államot hoz létre az államban.
Ezen alapelvek tisztázását követően lehet cél a járvány hatása után olyan életkibontakoztatási irányok segítése, melyek hosszú távra, az ellenerők kivédésének az érdekében, az élettér beláthatóságát és biztonságát jelenthetik, úgy mint a helyi személyes kisközösségek erősítése. Olyan tematikus kisközösségek szervezését értem ezalatt, melyek a jövőben nagyobb és hivatalosabb hangsúlyt kaphatnak. Gondolok itt a házi bibliaórákra, a kiskörzeti szolgaközösségekre, a lelkigondozói jelleggel is működő csoportokra. Minden érintett személyünk - a nagy közösség folyamatosan és fokozatosan hangsúlyozott és erősített védőburkában - még egy külön kis személyes közösségnek is legyen a része, melyről tud és melyet érez, ahol róla is tudnak és vele együtt is éreznek, akire számíthat és akik rá számítanak.
Lényegesnek tartom a kommunikációs formák alakulásának követését, főként napjainkban. Egyre fontosabbá válik a közösségi tereken való szervezett, felügyelt, stratégiai, rugalmas, valamint professzionális értékmegjelenítés.
Nem lehet elmenni a személyes és közösségi identitásforrás-területek erősítése és személyes érintettségeik kialakítása mellett. Fontos a hitélet, a történelem, az irodalom, a filozófia, akár a néprajz személyessé és aktuálissá tétele, mindez a már említett közösségi terek és a kiscsoportok kereteinek felhasználásával. Az önfenntartó hagyományos gazdálkodás segítése is sarkalatos pont. Mindez még hatékonyabban valósulhatna meg médiatámogatással és tanítással való hozzájárulással. Az önfenntartó gazdálkodás népszerűsítése során a függetlenségre és az egészségre lehetne fektetni a hangsúlyt. A helyben való boldogulás segítését sem érdemes kihagyni a felsorolásból. Gondolok ezalatt helyi munkahelyek és kedvezmények kialakítására, illetve erre programok szervezésére a fenntarthatóságot jelentő megfelelő kapcsolathálón belül. Mindezt téve úgy, hogy az hangsúlyozza a családi kapcsolatok elsőbbségét a magasabb anyagi helyzettel szemben.
Fontos a kereslet-kínálat/bevételek-árak egyensúlyának kompromisszumos kialakítása és megtartása. Természetesen a központi szabályozás által érdemes tenni mindezt, mert e munkaértékű egyensúlyban tartó szabályzás a társadalom irigység csökkenését, valamint feszültségmentes kiegyenlítődését eredményezi és hosszú távú tervezhetőséget, azaz vonzási képesség megjelenését segíti elő. Összességében jól át kell gondolni, hogy milyen eszközök által lehet a megújulást előmozdítani.
- Hogy érzed mit tehet a magyar állam az itteniek megmaradásáért?
- A magyarországi támogatás célja az egymást feltételező nemzetfenntartó társadalmi rétegek kapcsolatrendszerének megerősítése és kibontakoztatása kéne legyen. Az egészséges nemzettestben egymást feltételező társadalmi rétegek nemzeti sajátosságokat megtestesítő, következetesen működő kapcsolatrendszere alkot az egyén és a belátható közösség számára a jelenben életteret és vállalható jövőképet. Ezen kapcsolatrendszer minden résztvevőre kiterjedő horizontális és egyidejű erősítése által lehet a fenti célokat elérni. Amennyiben csak egy szelektált réteg (például csak a vállalkozók) kapnak támogatást, az azt eredményezi, hogy a komplex védelemérzetet, a kibontakozási életteret, a kiszámítható jövőkeretet biztosító kapcsolatrendszer megbomlik. Így aztán jelentős és nehezen helyrehozható károk keletkeznek a társdalomban és felborulhat a nemzettest egészségének egyensúlya, mely további társadalmi szindrómákhoz vezet. A társadalmi osztályok közötti szakadék és a feszültség növekszik. A kiemelt társadalmi réteg a fenntarthatatlanná, míg a pozíciója vállalhatatlanná válik.
Ennek példájaként a kárpátaljai vállalkozásfejlesztés a jótékony, szélesebb társadalmi hatását évek múltán fejtheti csak ki, mert ideális esetben is csak akkor tud egy támogatott és fejlesztett vállalkozás jól fizetett munkahelyeket biztosítani. A legszélesebb társadalmi réteget alkotó munkavállalóknak és családjaiknak azonban naponta szükségük van a bevételre, ezért a számukra kedvező nyugati munkaerőpiacon helyezkednek el és vállalkozó nem tud sem alkalmazottat, sem felvevőpiacot találni, ezért feladja, vagy a „szürke zónába” navigálja a vállalkozását. Ezért a kárpátaljai magyar társdalom négy, plusz egy, plusz egy rétegét kell egyidejűleg és tudatos összehangoltságban támogatással megcélozni. A munkavállalókat, bérből, fizetésből élőket; a fiatal családokat, a több gyereket vállalni hajlandókat; a vállalkozók rétegét, azaz a helyi gazdasági adottságokat kiaknázókat; a magyar önazonosságbázisként fellépő kárpátaljai szervezeteket; valamint a nyugdíjasokat és lelkészeket.
A támogatási mód a magyarországi támogatási rendszerek (munkahely teremtési-, otthonteremtési-, vállalkozásfejlesztési programok) speciális Kárpátaljára való kiterjesztése lehetne, az anyaországgal való kölcsönösség alapján működhetne. Tehát oly módon, mely által az anyaországi és a kárpátaljai társadalom egyaránt közös átgondolásban és egységben épül. Elkerülendő, hogy a magyar kormánytól Kárpátalja felé ne a mindkét fél számára káros teherként jelentkező, fenntarthatatlan egyirányú segélyezés valósuljon meg. A magyar érdekek sokkal előrébb kerülnek és a nemzetközi térben is bátran képviseltetnek, azaz a nemzeti célok ne a nemzetköziség érzékenységére hivatkozó finomkodások miatt legyenek félretéve, sőt ki sem mondva. A regionális érdekek országos és nemzeti érdekszintre emelkedhetnek, mely így több szakértelmet, mozgásteret, tárgyalási pozíciót, forrás hozzájutási lehetőséget és biztosítékot tud felhasználni.
A munkavállalók felé számos módon tudna segítséget nyújtani a magyar állam. A határátkelők 10-15 km–es körzetében, magyarországi oldalon olyan munkahelyek létrehozásával, ahol kárpátaljai magyar munkaerő helyezkedik el valamint a lakóhely és a munkahely között naponta ingázik. A munkavállaló egy, a magyar kormány által elismert magyar értéket képviselő kárpátaljai szerv (mint akár az Egyház) ajánlásával helyezkedhetne el a munkában. Ez a konstrukció számos előnnyel bírna: a magyarországi terület, a demográfiai, gazdasági, morális mélységből felemelkedhet, a területek felértékelődhetnek, a fiatalos népességmozgás és az adóbevételek helyi hasznosítása által. A munkahelyteremtő beruházó olcsó, jó minőségű és európai mentalitású munkaerőt kapna. A kárpátaljai munkavállaló réteg (ez helyben a legszélesebb) biztos jövedelemhez jut és helyben marad.
Ez utóbbi szemléltetéséül: egy felmérés szerint napi nyolc óra munkáért kapott legalább 150.000 Ft–os havi nettó jövedelem mellett a most hazajött emberek nem mennek el a családjukat hónapokra hátrahagyva távolabb dolgozni, még akkor sem, ha ott a többszörösét is keresnék.
A munkavállalót támogató kárpátaljai magyar identitásbázisként funkcionáló szervezet, mint az Egyház befolyása helyben jelentősen megnövekszik, mindez külön ráfordítás nélkül. A kárpátaljai magyarlakta terület a demográfiai, gazdasági, morális mélységből felemelkedhet, az ingatlanok felértékelődnek, a helyi felvásárló erő megerősödik és megélénkül, a fiatalok helyben maradnak. Tehát egy határmenti munkahelyteremtési program megvalósulásában nincs olyan résztvevő, aki veszítene.
Fiatal családok felé is érdemes lenne segítő kezet nyújtani. A magyar nemzet számára előbb a stratégiai területeken és településeken, később talán az egész kárpátaljai magyar érdekszférán érdemes lenne kiterjeszteni a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) helyi viszonyokhoz alkalmazott formáját. A nemzetstratégia minden pontját a népesedéspolitikának kell alárendelni. Ez is több előnnyel bírna: a magyar demográfiai mutatók javulásnak indulnának, nem mellesleg az utódok egészséges keresztyén és magyar értékrendben növekednének a Kárpátalján még általánosabb keresztyén erkölcsi keretek által. A vállalkozókat is érdemes lenne támogatni. A segítésükben preferálva azokat az elképzeléseket, melyek megnyilvánítják és kibontakoztatják a helyi sajátos erőforrásokat, mint a gazdasági, kulturális, olcsó munkaerőt és viszonylag olcsó energiaköltségét. Támogatják az önfenntartást, mely fogalomnak leginkább van stratégiai jelentősége, mert a függetlenséget, szabadságot és a túlélést biztosítja. Logisztikai elhelyezkedésük megfelelő, az európai civilizációs, vallási, kulturális, politikai, gazdasági érdekszférák találkozásánál helyezkedik el.
A támogatandó vállalkozások konkrét irányaiból egyik a mezőgazdaság. Olyan vállalkozások fellendítésére gondolok, melyek zöldség- és gyümölcstermesztéssel, szőlészettel, borászattal, húselőállítással, ipari növények termesztésével foglalkoznak. Lényegesek az olyan vállalkozások, melyek az élelmiszer feldolgozásban érdekeltek, melyek helyi és magyarországi alapanyagot használnak. A raktározással foglalkozó cégekre is gondolok, amelyek hűtőházakat üzemeltetnek vagy éppen száraz termény vagy kész termékeket tárolnak. A logisztikával foglalkozó irányt is érdemes kiemelni. Véleményem szerint a magyarországi autópálya nagy lehetőséget jelent az ebben az ágazatban tevékenykedők számára. A támogatandók közé lehet még sorolni a infrastruktúrához szükséges anyagok előállítóit, hulladékfeldolgozással foglalkozó cégeket, az építőanyag gyártással foglalatoskodókat, valamint az alternatív energiatermelési technológiák előállítóit.
Támogatás szempontjából a magyar szervezetek felé is érdemes lenne nyitni Kárpátalján. A nyugdíjasokat sem lehet kifelejteni a felsorolásból. Érzékeny a dolog, de megjegyzendő, a nyugdíjasok jövedelme, azaz a nyugdíjuk több egymásra épülő és egymás mellett élő generációt a legközvetlenebbül érint. Érdemes törődni az idős ember pozíciójával és megbecsültségével. Az ilyen fajta segítségnek, törődésnek hatalmas mentális értéke van. A lelkipásztorokat sem hagynám ki a sorból. A Kárpátaljai Református Egyház, messzemenően a kárpátaljai magyarság legjelentősebb megtartó és szervező ereje. Az Egyház, a lelkipásztorok által tart - szó szerint - napi kapcsolatot a híveivel. Ezért a helyi magyarság megtartásának és fejlesztésének az egyik legfontosabb módja, a lelkészközösség erősítése.
- És ha ez az elmélet nem válik gyakorlattá és emberileg ez a jelen folyamat megy végbe?
- Akkor a drámai kiüresedési folyamatunk beteljesedik és én leszek az utolsó kaszonyi magyar református lelkipásztor.
/képek forrása: Mezőkaszony Facebook-oldala/
